Trópusi táj

Posztolta , 2015, Aug 6,


Trópusi táj

A vörös színű üledék, amely a táj egyediségét adja, a bauxit. 1962-ig bányászták Gánton ezt a nyersanyagot, amely az alumíniumgyártás kiindulási anyaga. Valaha Európa legnagyobb bauxit termelője volt ez a vidék, mára azonban csak a hatalmas bányagödrök maradtak, ami kinek tájseb, kinek ablak a letűnt világok megismerésére. Nekünk, a kövek iránt érdeklődőknek az utóbbi!

Ahhoz, hogy megfejtsük mi történt itt a földtörténeti múltban, először azt kell megválaszolnunk, milyen környezetben keletkezik egyáltalán bauxit. Hasonló megjelenésű és összetételű képződményt trópusi területeken, a felszínt borító talajtakaróban találnak ma a kutatók.

Nálunk is trópusi éghajlat lehetett ezek szerint?! Bizony!

50-60 millió évvel ezelőtt rengeteg csapadék hullott a szárazulatként létező területünkre, miközben igen meleg volt. Azért lehetett trópusi éghajlat Gánton is, mert akkoriban délebbre helyezkedett el, közel a Ráktérítőhöz és a Föld klímája is különösen meleg volt.

A nagy alumínium tartalmú kőzetek gyorsan mállottak ilyen körülmények között. A málladék áthalmozódott és feltöltötte a karsztos mélyedéseket Gánt környékén.

Érdekesség, hogy az egykori dimbes-dombos felszínt, amire a bauxit rakódott, feltárta a bányászat. A bagoly-hegyi bányában sétálva pár méter magas, dolomitból álló, több cm vastag vöröses színű pirit kéreggel bevont “börcöket” láthatunk, melyeket részben még bauxit fed. A képen is ilyen “börcöket” mutatunk be.

Mi történt ezután?